csengő, csengettyű | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

csengő, csengettyű: 1. templomi harangokkal azonos formájú, állatok nyakára való, fémből öntött, ütővel ellátott, idiofón jelzőeszköz vagy állatdísz. Átlagnagysága súly szerint: 0,25–1,50 kg. Szíjra szerelve a → fogatolt lovak egyikének – rendszerint a nyerges lónak – a nyakába kötötték. Célja az volt, hogy éjjel a sötétben (ha nem volt → szekérlámpás), vagy a hangtalanul sikló szánnál jelezze a fogat közeledtét. Díszül is (pl. lakodalomkor stb.) kötöttek csengőt a fogatra, ilyen alkalomkor gyakran még az ökörfogatra is. A hármas és az ennél nagyobb fogatok mindig csengővel jártak, jelezvén, hogy közelednek, különben nem tudtak volna mellőzni vagy előzni. Csengőt kötöttek a szekér mellett szabadon futkosó csikó, az ökörfogat egyik tagja vagy a juhnyáj vezérürüje nyakába is. A pásztor a nyáj 4–5 csengőjét úgy állítja össze, hogy a különböző magasságú hangok megfelelő összhangzatot adjanak. – Régebben, a falusi és kisvárosi csengőöntők korában a pásztor vagy béres maga is meghatározhatta a megrendelésre készülő csengő minőségét. Pl. ezüstforintot adott a csengőöntőnek, hogy azt is olvassza bele a csengő anyagába (főleg sárgaréz), mert az ezüsttől nemesebb annak a csengése. Gulyások, csikósok, juhászok kengyelvasat, csengőszíjhoz való csatot is rendeltek a csengőöntőnél; sokan maguk faragták ki fából az elgondolásuk szerinti díszes öntvénymintát. (→ még: kolomp) – A csengőkhöz tartozik, de formájában különbözik azoktól a pergő: gömbölyű és nem nagyobb, mint egy jókora dió. Gömbjének alsó felén hasíték van. Egy kis vasmag szabadon mozog benne, ez szólaltatja meg. Pergőt csikó, bárány, borjú, terelő kutya nyakára kötnek. – Irod. Ecsedi István: Csengőöntés ősi módon Hajdúbőszörményben (Debrecen, 1931); Szabó Kálmán: Csöngettyű és kolomp a kecskeméti pásztorok kezén (Ethn., 1932); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936). – 2. harang alakú mázas cserépből készült gyermekjáték. Agyagból való ütője fonalon függ. Gyakran kisleányok részére, búcsúfiaként vásárolták. A Kocs községi (Komárom m.) búcsúnak pl. a Tatán kizárólag e célra készült cserépcsengő volt a címere. Kisgyerekek nyakába kötötték.