fantasztikum <gör. ’elképzelhetetlen, hihetetlen’>
fantasztikum <gör. ’elképzelhetetlen, hihetetlen’>: az alkotásfolyamat belső előfeltételei egyikének, a fantáziának mint emocionális-intellektuális folyamatnak terméke. Szaktudományi értelmezése tehát jelentősen eltér a szó (pejoratív) etimológiai, köznapi, olykor filozófiai-ismeretelméleti jelentésétől: nem azonosíthatjuk mindenkor a hamis tükrözéssel. A fantázia működése elengedhetetlen mindenféle alkotásfolyamatban; funkcionális terhelése azonban különösen az esztétikai szférában, ennélfogva a folklórban nagy. Egyes folklórműfajok (mítosz, mese, hősdal, hiedelemmonda) poétikája teljes mértékben a fantasztikumra épül; másokban szerepe kevésbé jelentős, a különbséget meghatározandó azonban nem érhetjük be a fantasztikum – realizmus ellentétre szűkítéssel. A megjelenéstípusainak és ezek történeti fejlődésének feltárásával a szaktudomány még adósunk. – Irod. Vetter, A.: Die Erlebnisdeutung der Phantasie (1950); Caudwell, Ch.: Illúzió és valóság (Bp., 1960); Vigotszkij, L.: Művészetpszichológia (Bp., 1968).
Istvánovits Márton
