gödény (lat. Pelecanus onocrotalus)
gödény (lat. Pelecanus onocrotalus): vízimadár. A gödény (Szeged vidékén pilikán madár, a Nagykunságban gődiny, nagybőgyű, a Dráva mentén batonya) csőrének felső kávájából a pásztorok kásamerítő kanalat készítettek (Ecseg-puszta, Nagykunság). Az álla alatt fityegő bőrzacskóból dohányzacskó, szárnyából a tarhonyacsináláshoz, kenyérsütéshez tollseprű készült. Nagy csőrű fejét a halászkunyhók ajtajára, a lápjáró edény (csónak) orrára szegezték (Szeged vidéke). A dobrudzsai oroszok (lippovánok) a melle bőréből kettős esőköpenyeget varrnak. A gödény a múlt század közepén eltűnt az Alföldről. Csupán dűlő- és halomnevek, népi rigmusok őrzik emlékét:
Gödénymadár elmönt, ritka lütt a magja,
Ü volt a halaknak gyohontató papja.
De nem tellett soha torkának a szákja,
Olyan volt, mint a pap telhetetlen zsákja.
Ü volt a halaknak gyohontató papja.
De nem tellett soha torkának a szákja,
Olyan volt, mint a pap telhetetlen zsákja.
– Irod. K. Mátyus István: Ó- és új diaetetica ... (I–VI., Pozsony, 1787–1793); Lakatos Károly: Vadászati és madarászati emlékeimből (Szeged, 1891); Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Györffy István: Nagykunsági krónika (Bp., 19553).
Gunda Béla
