haltaposás
haltaposás: apadó, holtmedrekben, sekély vizű tavakban, mocsarakban többen egyszerre belegázolva kavarják fel a vizet, lovakat úsztatnak, jártatnak meg benne. A víz eliszaposodik, a hal oxigénhez nem jut, elúszni nem képes, fulladozva vergődik a sár tetején s kézzel összeszedhető. A Hortobágy környékén, a Középső-Tisza mentén, a békési Sárréten századunk elején még ismeretes volt a halfogásnak ez a primitív módja. – Irod. Ecsedi István: Néhány érdekes halászmód (Ethn., 1923–1924); Banner János: Halászat (Népünk és Nyelvünk, 1929); Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934).
Gunda Béla
