hamis eskü
hamis eskü: a múlt bírói joggyakorlata szerint perbeli hamis állításnak esküvel való bizonyítása. A hamis eskü mondai változata: határperben, helyszíni szemlén valaki esküvel tanúsítja, hogy a föld, amelyen áll, az ő falujához tartozik. A tanúskodó ilyenkor lábbelijébe hazai földet tesz. Egyes változatokban a hamis esküt tevő halála után nem nyughat, koporsóját a föld kiveti. A monda – amely Arany János A hamis tanú c. költeményének is alapja – szórványosan az egész magyar népterületen ismert. A néphit szerint az égő gyertya elalszik, ha valaki hamisan esküszik. – Irod. Szendrey Zsigmond: Magyar népmondatípusok és tipikus motívumok (Ethn., 1922); Györffy István: Erkölcstörténeti adatok a XVIIII. századból (Ethn., 1938).
Dobos Ilona
