Hortobágy
Hortobágy: 1. Hortobágy melléke: a Hortobágy folyó két partján fekvő síkság neve. Eredetileg vízjárta, zsombékos terület volt, a múlt századi folyamszabályozások óta fátlan puszta. A középkorban viszonylag sűrűn települt, falvak sora épült rajta (Ohat, Zám, Máta stb.). A falvak a 16. sz. végén a török háborúkban pusztultak el. Határukat Debrecen városa vette zálogba az elmenekült földesuraktól. Előbb bérbe adta, majd a 18. sz. elejétől saját kezelésében külső legelőként használta. A hortobágyi legelőkből kisebb részt birtokolt több környékbeli település: Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Nádudvar, Püspökladány, Karcag és Kunmadaras is. A hortobágyi pásztorkodás a 18–19. sz. fordulóján élte virágkorát. Az 1850-es évektől fokozatosan csökkent, szántóföldi művelés alá került a puszta területe. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Zoltai Lajos: Települések. Egyházas és egyháztalan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI–XV. századokban (Debrecen, 1925); Tanulmányok a Hortobágy néprajzához (szerk. Gunda Béla, Műveltség és Hagyomány, XV–XVI., 1974). – 2. Hegység és folyó neve D-Erdélyben a Nagyküküllő és az Olt közén.
Kósa László
