jobbágyfelszabadítás
jobbágyfelszabadítás: a jobbágyság intézményének felszámolása az egész feudális jog- és tulajdonrendszer átalakulását vonta maga után, és radikális eszközökkel megnyitotta az utat a polgári fejlődés, a kapitalizálódás felé. A tulajdonviszonyok megváltozása, az úrbériség és a földesúri monopóliumok megszűnése a személyi kötöttségek feloldását, a szabad föld- és hitelforgalom megindulását, az adórendszer, a közigazgatás-jogszolgáltatás átalakulását eredményezte. A volt úrbéres népesség hajdani jobbágytelkével (→ jobbágytelek) szabad paraszttá, a → zsellér „szabad munkaerővé” lett. A majorsági birtokon lakó, gazdálkodó → jobbágyok, → zsellérek, → cselédek kimaradtak a jobbágyfelszabadításból, vagy csak nagyon kedvezőtlen feltételek mellett vonatkozott rájuk, mivel ők a földesúrral magánjogi viszonyban álltak. – A jobbágyfelszabadítás útja kétféle lehetett: forradalommal (pl. Franciao.) vagy felülről hozott reformokkal (a legtöbb K-európai országban) végrehajtott felszabadítás. A mo.-i jobbágyfelszabadítás e két út között helyezhető el. A nemesi országgyűlés ugyan fenyegető forradalmi hírek hatására, de végül is önként hozott döntést róla. Viszont az uralkodó már az 1848. márciusi események nyomására szentesítette. – Nálunk és K-Európában több helyen másutt is a parasztoknak átengedett úrbéres földért részben az állam, részben maguk a felszabadult úrbéresek kármentesítést fizettek a földesuraknak. Az ún. telken kívüli állományért azonban évtizedekig éles harc folyt a volt jobbágyok és földesuraik között. A jobbágyfelszabadítás mind Mo.-on, mind más K-európai országokban sok feudális csökevényt, rendezetlen, nyitott kérdést hagyott hátra maga után. Fő érdeme volt viszont, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetésével, a feudális jogviszonyok felszámolásával összhangba hozta a tulajdonviszonyokat a gazdasági fejlődés követelményeivel. (→ még: arányosítás, → elkülönítés, → kuriális jobbágy, → örökös jobbágyság) – Irod. Niederhauser Emil: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában (Bp., 1962); Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban (Bp., 1971).
Török Katalin
