jog
jog: 1. általánosan az uralkodó osztály akaratát kifejező magatartási szabály, melyet az állam alkot vagy elismer, és végrehajtását végső soron fizikai kényszerrel is biztosítja. Parasztságunk általában nem használja a jog szót ilyen értelemben, amint a szakirodalomban is csak jó száz éve lett otthonos. Az általános magatartási szabályt inkább a törvény jelentette a nép nyelvében. Azt azonban megsejtette, hogy a jog az uralkodó osztály akaratát fejezi ki; innen vannak azok a megjegyzések, amelyeket még a felszabadulás előtt sokfelé lehetett hallani arról, hogy a jog nem tud lehajolni a szegény emberhez, hogy a jognak ólomból van az orra, amelyet az urak szándékuk szerint tudnak hajlítani stb. Sokkal általánosabb volt a jog szó másik értelme: – 2. alanyi jog, jogosítvány (pl. Erdélyben a jobbágytelek, mint a jobbágynak jutó használati jog, → örökség), a régi népnyelvben a juss, amelyre valakinek a tárgyi jog rendelkezése alapján használati, rendelkezési stb. lehetősége, hatalmassága van. A fogalom valószínűleg a közös gazdálkodás idejéből maradt meg, amikor a szántóföldből, erdőből, legelőből a közösség minden tagjának volt bizonyos mértékű joga, jussa. – Irod. Papp László: Népi jogszokásaink némely kérdéséről (Ethn., 1939); Tárkány Szücs Ernő: Mártély népi jogélete (Kolozsvár, 1944).
Bónis György
