kalangya
kalangya: 1. különféle formájú és méretű szénarakás. A Kisalföldön és Csallóközben mezei szénacsomó, kisebb kupac vagy → boglya. Erdély egy részén kerek alapú, 5–10 szekér szénából rakott boglya. A Tiszántúlon és a Felső-Tisza vidékén téglalap alakú kazal, a Duna–Tisza közén gömbölyített kazal. A kalangya a 14. sz. óta adatolható ’szénarakás’ jelentésben. A kalangya szó szláv közvetítéssel került a magyarba, az erdélyi magyar nyelvjárásokba valószínűleg az ukránból. Gabonacsomó értelemben későbbi forrásokban bukkan fel, s szűkebb területre korlátozódik elterjedtsége. – Irod. Paládi-Kovács Attila: A széna takarása a magyar parasztságnál (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970). – 2. → aratás után a kévébe kötött és a tarlón összehordott gabona vidékenként változó nagyságú egysége. A rak jelentésű klado-klasti szláv szóból származik. A 16–17. sz. folyamán helyenként a kereszttel, kepével azonos értelemben is használták (pl. Székelyföld: „felkalangyázni”: a gabonát keresztbe hordani). Általában a kalangya a kereszt kétszerese, a kepe fele volt, 26–32 kévéből rakták össze. (→ még: kéverakás) – Irod. Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, I., 1958); N. Kiss István: 16. századi dézsmajegyzékek (Bp., 1960).
Paládi-Kovács Attila–Török Katalin
