középkori falupusztásodás
középkori falupusztásodás: a falvak tömeges elnéptelenedésének és megszűnésének folyamata. Különösen a 14–15. sz.-ban volt jelentős és gyakori Európában. A német államokban a falutelepülések 17–66%-a pusztult el a 15. sz. végéig. Angliában főleg a 15. sz. második felében a „bekerítések” idején néptelenedett el sok falu. Nagyméretű volt a falupusztásodás Norvégiában, Dániában, Franciao.-ban, Hollandiában, az Alpok vidékén és DK-Európában is. A középkori falupusztásodást helyenként és koronként más-más okok idézték elő. A történészek a pestisjárványokat, a mostoha természeti viszonyokat, a városok elszívó hatását, a tűzvészeket, földindulásokat, a gyakori áradásokat, a sikerületlen irtásokat, a késő középkori agrárválságot, a települések kedvezőtlen helyét, a jobbágymigrációt, a grófi rablóhadjáratokat és a feudális magánháborúk pusztításait jelölik meg leggyakoribb okokként. A mo.-i középkori falupusztásodás része volt az európai középkori falupusztásodásnak. Okai azonosak vagy hasonlóak. Nálunk is gazdasági és társadalmi tényezők, feudális „magánháborúk”, elviselhetetlen földesúri terhek, valamint elemi csapások idézték elő a korábban létrejött falvak egy részének 14–15. sz.-i megsemmisülését. A középkori falupusztásodást serkentette a parasztlakosság mezővárosokba áramlása is. A mo.-i középkori falupusztásodás méreteiről számszerű adatok nem maradtak. Csak a sok pusztanév vall az egykor létezett településekről. Az elpusztult falvak egy része később újra benépesedett. – Irod. Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (IX–XV. század) (Bp., 1966).
Bárth János
