lélekvesztő
lélekvesztő: kb. 3 m hosszú, 60–70 cm átmérőjű, egyetlen fatörzsből, körte alakú keresztmetszettel kivájt, hegyes orrú, csapott farú vízi jármű, amit főleg a kishalászok és a pákászok használtak. Készítették tölgyfából, de gyakori volt a nyárfából vájt lélekvesztő is, sőt volt, amelyiket fűzfából vájtak ki. Ülésdeszka ezekben sem volt, akárcsak a hajókban vagy bödönhajókban, hanem a lélekvesztő farában és a közepe táján meghagytak egy jó (25–30 cm) részt kivájatlanul, egyrészt, hogy a lélekvesztőt két részre ossza, másrészt, hogy erősebbé tegye, összetartsa az oldalait; ezt a meghagyott részt nevezték → tatnak. A lélekvesztő tulajdonképpen kisméretű hajó, bödönhajó, csak azért nevezték lélekvesztőnek, mert nagyon könnyen felborult és rövidsége miatt a hullámverést sem állta. A pákászoknak azonban jól megfelelt, mert könnyű volt, és könnyen boldogultak vele a rétségek nádasaiban vagy az ártéri erdők öntéseiben. A Balatonon az egy embert szállító csónakot is így nevezik.
K. Kovács László
