lengyelek
lengyelek: nyugati szláv nép. A lengyel népnév honfoglalás előtti, → oroszoktól átvett szó. Eredetileg irtványföldek lakóit jelölte. A lengyelek és a magyarság között a honfoglalás óta intenzív politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok alakultak ki. A magyar feudalizáció a lengyel és cseh államszervezéssel szoros kapcsolatokban fejlődött, történelmünk során gyakran erős konvergencia volt tapasztalható a két állam életének alakulásában. A középkori lengyel művelődés intézményei jelentékeny hatással voltak Mo.-ra, a magyar kultúrára. Lengyel földön jelent meg az első magyar nyelvű nyomtatott könyv. A lengyel egyetemek és irodalom hatására a magyar írás hangjelölése részben a 14–15. sz.-i lengyel írásgyakorlat elveire támaszkodva fejlődött ki (mássalhangzó-jelölés). A magyar és lengyel állam szoros kapcsolatait időről időre megerősítették dinasztikus, államszövetségi kapcsolatok, a népi érintkezésnek azonban nem voltak jelentékenyebb lehetőségei. Mo. 1918 előtti területén zárt csoportokban a Kárpátokban élő lengyeleknek, a goráloknak sem volt közvetlen érintkezésük a magyarság paraszti tömegeivel. A mai országterületen egyetlen lengyel, gorál falu volt, a Szögliget és Szádvár szomszédságába telepített Derenk (v. Gömör m.). E községet a Horthy-rendszer idején vadaskert létesítése céljából felszámolták, lakóit a környéken több helyre telepítették le. – A rekatolizáció idején a 16. sz.-ban emigráló lengyelek antitrinitárius csoportja Erdélyben telepedett le a magyar → unitáriusok közösségei mellé. A 18. sz. második feléig Kolozsvárott önálló lengyel gyülekezet állt fenn. Lengyelo. állami önállóságának elvesztése, felosztása, valamint a meg-megújuló felkelések következtében a 18. sz. utolsó negyedétől a II. világháború befejezéséig Mo.-ra rendszeresen érkeztek lengyel menekültek, ezek között azonban az 1940-es éveket nem számítva, alig fordultak elő paraszti elemek. A magyar–lengyel népi kulturális érintkezés feltáratlan terület.
Filep Antal
