menedékjog
menedékjog: A jogsértő az üldözés elől bizonyos helyeken (pl. → malom) menedéket találhatott, mert a vallásos felfogás szerint az istenség oltalma alá kerülvén, szabadult a földi igazságszolgáltatás következményei alól (→ szent helyek legendái). Ősrégi pogány felfogásból alakult ki, a görögök, rómaiak elismerték, és a r. k. egyház befolyási területén különböző formákban érvényesült. Nálunk első királyaink óta tartó folyamatos alkalmazása a 18. sz. elején szűnt meg. Menedékhely lehetett minden ájtatos hely: templom, kolostor, paplak, iskola, kórház; 1776-tól azonban már csak olyan egyházi kezelésben levő helyek, amelyekben szentséget is kiszolgáltattak. Nem érvényesült 23 – legsúlyosabb – bűncselekmény elkövetése esetén. Emléke boszorkányperekben, népmesékben és népi játékokban sűrűn előbukkan, sőt a köznyelvben ma is használják. A szegedi népnyelv szerint valaki ázijomban, azaz biztonságban (asylum) van. – Irod. Bónis György: Első törvényeink sorsa és az egyházi menedékjog (Bp., 1939).
Tárkány Szücs Ernő
