ökör
ökör: igavonásra használt, négyévesnél idősebb herélt → szarvasmarha. A bikaborjút tavasszal, első fűre menendő korában herélik ki, neve hároméves koráig tinó, négyévesen, míg betanítják, ökörtinó; ha betanult, és rendszeresen jármolják igás ökör. Az ökörfogat mindig párosával összefogott (2–8) állatból áll; a terhet az ökrök nyakjárom és rúd segítségével húzzák. Az igás ökröt általában istállóban és takarmányon tartják, legelőre csak a nyári munkák nagyobb szünetében hajtják és külön ökörcsordában legeltetik. (→ csordás) – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936).
Balogh István
