pusztatelek <lat. deserta, pusztateleksessio>, puszta hely
pusztatelek <lat. deserta, pusztateleksessio>, puszta hely: lakatlan, műveletlen → jobbágytelek (beltelek és tartozékok együtt). A telekrendszer megszilárdulása óta a jobbágyfelszabadításig minden korszakban volt pusztatelek, de száma nagy tér- és időbeli ingadozásokat mutat. Pusztatelek a legkülönbözőbb okokból keletkezhetett, leggyakrabban háború, járvány, szökés, elbujdosás (pl. a hódoltság alatt) következtében. A pusztatelkek növekedése az állami adóalap csökkenését jelentette, ezért uralkodói érdek volt mielőbbi újratelepítésük. A pusztatelek sorsa különböző lehetett, pl. rövidebb-hosszabb ideig lakatlanul vagy műveletlenül állt; ideiglenesen lakták és művelték, azaz felvállalták (bérelték), rendszerint falubeliek; újratelepítették; a földesúr majorsági birtokához csatolta stb. A pusztatelekre szálló (megtelepedő) jövevény országos szokás szerint a megtelepedés első éveire adó- és szolgálatkedvezményt kapott a földesúrtól. A korabeli források nem csupán a teljesen elhagyott telket nevezték pusztateleknek, hanem az ideiglenesen lakottat, béreltet is, úgyszintén az újraépített pusztatelket az első években. – Irod. Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon, IX–XV. század (Bp., 1966); Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767 (Bp., 1969).
Török Katalin
