szóbeliség
szóbeliség: az irodalomelmélet és a folklorisztika kagetóriája, az írásbeliséggel (→ paraszti írásbeliség) szembeállított és azzal dialektikus ellentétpárt alkotó kategória. Folklorisztikai értelemben a → szájhagyomány megnyilvánulása. Különösen a folklorisztikai szövegfilológiában gyakori, amikor az írásos hagyományozás ellentéteként fogják fel. A magyar irodalomtörténet – nemzetközi példákat követve – a szóbeliség kategóriájával foglalja össze az írásbeliség előtti vagy melletti költészeti fokozatokat, ilyen értelemben a szóbeliség a magyar ősköltészet, és a feudalizmus írásbelisége előtt elterjedt szóbeli költészet megnevezése is. Ezzel kapcsolatban részletkutatások hivatkoznak arra, hogy a szóbeliség az írásbeliség elterjedése után is fennmarad és például a hangos olvasás, az előadások alkalmával részlegesen uralkodó helyzetbe is kerül. A nem-íráson alapuló modern tömegközlő eszközök (film, rádió, televízió) természetesen a szóbeliség újjáéledését hozták magukkal, ez azonban nem téveszthető össze a szóbeliség első változatával, noha az utóbbi fokozat egyszersmind a folklór jellegű szájhagyományt is megélénkítette (ezt a jelenséget a neofolklorizmus körébe utalhatjuk). – A földrajzi-történeti iskola több ízben is foglalkozott a szóbeliség sajátosságainak meghatározásával, és más esztétikai-irodalomtudományi irányzatok bevonásával kidolgozta az epikus törvények, az → önkiigazítás törvénye fogalmát, ettől függetlenül a fenomenológiai irodalomtudomány és folklorisztika pedig az egyszerű formák és egy formalizált változat-elmélet kiépítését kezdte meg. A modern nyelvészeti és folklorisztikai irányzatok inkább a szájhagyomány fogalmát próbálták megújítani elméleti érvénnyel. – Irod. Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (Bp., 19442); Ortutay Gyula: Az iskolai nevelés szerepe parasztságunk kultúrájában (Ethn., 1962); Ortutay Gyula: A szájhagyományozás törvényszerűségei (Ethn., 1965); Bogatirev, P. G.: Voproszi tyeorii narodnovo iszkuszsztva (Moszkva, 1971); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972).
Voigt Vilmos
