tőc
tőc: földből, esetleg vályogból, kőből emelt → padka, ritkábban deszkapárkány vagy polc, tőke (Palócság, ÉK-Mo., K-Tiszántúl). Tájnyelvi változatai: tőcik, tőcike, tőcke, dönc. – 1. A ház külsején a fal védelmére kiképzett padka, esetleg kisebb ülőpadka. – 2. Kis emelvény a tüzelőpadkán (pl. fahasábok alátámasztására) vagy a kemencepadkán, öregnek ülőhelyül (tréfásan: dunogó, dohogó). Néhol az egész kemence- vagy tüzelőpadkának tőc a neve. – 3. A kemencén alkalmazott deszkapárkány, fapolc, ill. ablakpárkány. – 4. Favágó tőke. – Irod. Kiss Lajos: A Rétköz régi tűzhelyei (Népr. Ért., 1932); Kovács László: Adatok Tiszacsege néprajzához (Népr. Ért., 1935); Bátky Zsigmond: Tárgynév magyarázatok (Népr. Ért., 1936).
K. Csilléry Klára
