totemizmus
totemizmus: E tudományos szakkifejezést vallástörténészek odzsibvé indián szóból alkották annak a jelenségnek a megjelölésére, amikor valamely közösség, főleg nemzetség valamely állatfajjal (ritkábban növénnyel vagy tárggyal) hozza magát kapcsolatba, annak nevét viseli, gyakran állatőstől származónak tartja magát. A totemállat húsának fogyasztása ezért számos népnél tilos, más népeknél viszont húsának élvezése ajánlatos, főleg bizonyos ünnepi alkalmakkor. – A totemizmusnak a múlt században leginkább vallásos vonatkozásait hangsúlyozták, mindenféle állattiszteletet totemizmusnak neveztek; ma több kutató, így C. Lévi-Strauss, a vallásos jelleget háttérbe szorítva azt hangsúlyozza, hogy a totemizmusnak a korai társadalmak megszervezésében volt fontos szerepe, az egy totemcsoportba tartozók közötti házasság tilos volt, továbbá a totemizmus segítségével történt a törzsek, nemzetségek, családok elnevezése. A totemizmus a 19. sz.-ban legfeltűnőbb formában Ausztrália bennszülötteinél s az amerikai indiánoknál volt fellelhető. Ismerték azonban szibériai rokonnépeink is. Középkori latin krónikáinkból úgy tűnik, hogy a pogány magyarság is ismerte a totemizmust, erre utal pl. a turulmonda (Anonymus szerint → Emesének álmában látomás jelent meg héja képében s teherbe ejtette). A belső-ázsiai népek egy része is állatőstől származtatta magát. Más magyar korai személynevek is totemisztikus eredetre engednek következtetni (→ tabu). – Irod. Bán Aladár: A medvetisztelet a finnugor népeknél, különösen a lappoknál (Ethn., 1913); Róheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turulmonda (Ethn., 1917); Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig. A törzstől az országig. Kurszán és Kurszán vára (Bp., 1959); Lévi-Strauss, C.: Le totémism aujourd’hui (Paris, 1962).
Diószegi Vilmos
