Agathon
Agathon, ’Αγαϑων, athenaei tragikus költő, a gazdag Tisamenus fia, Euripides és Plato barátja, kit szépségeért és műveltségéért általánosan ünnepeltek. Kr. e. 447 táján született, 417-ben aratta első költői diadalát s fényes lakomát adott, a mely Plato Symposiumában van megörökítve. 405 előtt politikai okokból elhagyta Athenaet s a művészetpártoló Archelaus, macedoni király udvaránál tartózkodott Euripidesszel együtt, valószínűleg egészen 401-ben bekövetkezett haláláig. Hat tragoediája czíméről (Aerope, Alcmaeon, Virág, Thyestes, Mysiaiak, Telephus) van tudomásunk s 29 töredéke maradt fenn. A szép A. nőies elpuhultságával bő anyagot szolgáltatott a gúnyolódásra. Aristoph. Thesm. 97. 191 stb. Drámai művészetében Euripides nyomain haladt; a kardalokat a tragoediváal össze nem függő dalokkal helyettesítette (Aristot. poët. 18), a mythusokon kívül szabadon kigondolt tárgyakat is dolgozott fel (pl. a Virág-ban ’Ανϑος). Mint Prodicus és Gorgias tanítványa, a fordulatos rhetorica és sophistica ékességeivel aggatta tele stilusát. Zene dolgában is az édeskés, elpuhúlt új zene híve volt. Mindamellett Aristoteles nagyra becsülte A.-t és gyakran idézi. – Töredékeit összegyűjtötte Kaiser (1845) és Nauck (trag. Graec. fragm. 592. l.). L. Ritschl Opusc. I., 411. Pecz V. A görög tragoedia 181–195. Kont. J. A görög trag. Euripides után. E. Phil. k. VIII, 23. CS. J.
