Amyclae
Amyclae, ’Αμυκλαι. – 1. Régi, már az Il. 2, 584. sorában említett Achaeus város, 20 stadiumra délkeletre Spartától, a Tiasa és Phellias patakok között. A monda szerint Amyclas, Hyacinthus atyja, alapította. A dórok bevándorlása után több mint két századig megtartotta függetlenségét s csak 750 körül Kr. e. foglalta el Teleclus király. A monda szerint a lakosságot már sokszor felzavarták vak lármával, midőn megtiltatott hireket terjeszteni az ellenség közeledtéről, miért midőn csakugyan megjelentek a spartaiak, a város készületlenül esett áldozatul. Innen az Amyclis taciturnior példabeszéd. Ezóta a város jelentősége csak a Pelopidáktól fenmaradt emlékekben és az Apollo Amyclaeus szentélyében (’Αμυκλαιον) állott. Thuc. 5, 18. Az igen régi, 30 könyök magas durva kivitelü szobor nem állott egyébből, mint egy oszlopból, melyhez az emberi fő, kezek és lábak voltak illesztve; fején sisak, kezében dárda és íjj. A szobor egy nagyméretü és reliefekkel gazdagon díszitett trónusra volt állítva, melyet Croesus korában a magnesiai Bathycles készített. A szobor alapzatában volt Hyacinthus sírja. Ezen Apollo A. számára a spartai nők évenként egy chitont szőttek. Paus. 3, 18. 19. 16. Mivel Tyndareus, Leda férje, itt székelt volt, fiai, Castor és Polydeuces valószinűleg ezért Amyclaei fratres-nek neveztettek. – 2. Város Latiumban, a Tyrrhenus tenger partján, Terracina közelében, a régi helyes néven: Amunclae, most Sperlonga, egészségtelen, kigyólakta vidéken. Már a római korszakban nyomtalanul eltünt; a tacitae Amyclae Vergiliusnál, A. 10, 564. valószinüleg ezt az elhagyatottságot jelenti, vonatkozással a fennebbi mondára. Strab. 5, 233, Plin. 3, 5, 59. S. L.
