Ancyra
Ancyra, ’Αγκυρα. – 1. M. Angora, Engüri, állítólag Midas alapítása. Eleinte Nagy Phrygiához tartozott, késbőb a gallus Tectosages nevű nép, a rómaiak idejében pedig Galatia fővárosa volt. Kedvező fekvése nagyon felvirágoztatta. Kecskéi, gyapjuja híresek voltak. Arr. 2, 4, 1. Curt. 3, 1. Liv. 38, 24. Fejlődésének tetőpontját a császári korban érte le. Augustus a várost tetemesen gyarapította; hálájuk jeléül építették aztán a lakosok Augustus s Róma templomát s falaiba bevésették a császár önmaga készítette emlékiratát (különben a felirat jellege kétes, v. ö. Schanz. Gesch. d. röm. Litt. 2, 13), melyben tetteit számolja el. A latin szöveg – a római mausoleum előtt levő eredetinek másolata – az előcsarnok falaiba, a bejárattól jobbra-balra, a görög fordítás a cella külső falába volt bevésve. Jelentékeny maradványait monumentum vagy marmor Ancyranu név alatt szokták idézni. Főkiadása (Humannak a berlini muzeumban levő gipszlenyomata után): Mommsen, Res gestae Divi Augusti. Berolini, 1883 és Corp. I. L. 3, 769. – 2. Phrygiai város Mysia s Lydia határán a Macestus mellett. Strab. 12, 567. 576. Romjai Kiliszakiköi vagy mások szerint Asszarlar mellett feküsznek. T. K.
