Ariston
Ariston, ’Αριστων. – 1. Chiusból, a Stoa hive, Zeno tanítványa, kit más hasonnevü bölcsésztől megkülönböztetésül a Kopasz vagy a Siren (ϕαλανϑος, Σειρην) melléknéven idéznek. Zeno halála után külön iskolát alapít; a harmadik század közepén legünnepeltebb bölcselők egyike. Cicero, Diog. Laërtius és Seneca nyomán A. bölcsészeti álláspontját a következőkben állapíthatjuk meg: A logika mit sem használ a physika tudáskörünket túlhaladja, egyetlen czélunk az erkölcsi alapigazságok kitüzése. Minden az erény, egyéb közömbös. A lehető legteljesebb közömbösség elérése a valódi belátás eredménye. Minthogy inkább csak a Chyrsippus critikájából ismerjük A. világnézetét, nem tudjuk, hogy ez adiaphoria kiterjedt-e az erények egész körére? Irodalmi munkáit Diog. Laër. 163. sorolja föl, de odafüggeszti Panaetius nézetét, hogy csak a levelek erednek tőle, de a munkák (περι μαντιχης, κτισεις εϑνων και πολεων) a peripatetikus A. művei volnának. A kérdés eldöntetlen. – Irodalom: Saal: De Aristonis Chii vita, scriptis et doctrina. Köln 1852. Heinze: Rb. Mus. XLV, 497 és köv. Gercke: Arch. f. Gesch. der Phil. V, 198 és köv. Zeller: IV, 35. 54. 230. 236. 240. – 2. Ceos Iulis nevü városából, peripatetikus bölcsész, Lycon tanítványa és 225 óta ez iskola vezetője. Inkább szép szellem, csinos iró, mint mélyreható bölcsész. Jellemző bizonyíték ez állítás mellett, hogy Plutarchus deaud. poët. az A. «Lycon» cz. művét a Heraclides Abarisával és az aesopusi mesékkel állítja párhuzamba. Theophrastus «Jellemei»-hez hasonló elmés hasonlításokat, adomákat hozott forgalomba. Legértékesebb műve a Diog. Laër. V, 64. említett «végrendeletek», melyek Aristoteles, Theophrastus, Strabo és Lycon életrajzainak magvát alkothatták. A bölcsészeti iskolák leszármazásának kezdeményezéséhez hasonlít ez eljárás. Cicero Cat. majorjának forrásául szolgált az ő Tithonusa. Három epigrammja maradt fen az Anthologiában. – Irodalom: Töredékeit egybegyüjté Hubmann, Jahn Jahrbuch 6. Suppl. III (1834) 102–126. Ritschl: Rh. Mus. Uj f. 1 (1842) 193 és köv. Susemihl Alex. Lit. Gesch. I, 150 és köv. H. I.
