Astarte
Astarte, ’Ασταρτη, egy phoeniciai fő istnenő, a hold és a szerelem istennője, a kit a görögök főleg Aphroditével azonosítottak. Neve a phoen. és héber nyelvben ’Astóret (1 Sám. 7, 3. 4. 12, 10. 31, 10. Bírák 2, 13. 10, 6. 3. Király. 11, 5. 33. 23, 13. Jerem. 7, 18. 44, 17 s k.). Régi elterjedtségére régi helynevek vallanak: ’Astárót (5 Móz. 1, 4. Józsue 13, 12), Berestera (Józsue 21, 27). ’Asterot-Karnaim (1 Móz. 14, 5), az arámiban Atar és Atargatis (’Αϑαρα és ’Αταργατις, ’Αταργατις, ’Αταργατη, ’Αρταγατη, ’Ατταγαϑη, ’Ατεργατις, ’Αταργατειτις), az assyr-babyloniban Istar. Lucian. de dea Syr. 4. Achill. Tat. 1, 1. Plut. de Isid. et Osir. 15. Cic. n. d. 3, 59. Minuc. Fel. 6, 1. Tert. Apol. 24. Lydus de mens. 3, 35. 4, 44. Artemid. Onir. 1, 9. Herodian. 5, 6, 4. Augustin. in Heptat. 7, 16. Athen. 9, 392 d. Myth. Vatic, 1, 17. 2, 37. 3, 8. Roscher, Ausführlich. Lex. der griech. und röm. Mythol., e szó alatt. A 138. á., a Babyloniai Astarte, terracotta Telloból, most a Louvreban. P. K.
138. Astarte. (Louvre.)
