Bonorum emptio
Bonorum emptio magánvagyon lefoglalása s eladása, tehát birtok ellen irányuló végrehajtás, a mit bizonyos esetekben praetori edictum alapján foganatosítottak. Igy ha az adós csalárd úton akart kibujni hitelezője zaklatásai alól, vagy elutazott a nélkül, hogy képviselőt hagyott volna maga helyett, vagy ha biróilag elmarasztalva (judicatus) 30 nap alatt nem törlesztette adósságát, akkor a hitelezők a praetortól engedélyt kértek arra, hogy javait lefoglalhassák («missio in bona»). Ha az adós újabb 30 nap alatt sem egyezett ki a hitelezőkkel, akkor megkezdték az előkészületeket a lefoglalt birtok eladására (proscriptio), a mely 30 nap elteltével árverés (auctio) útján egy, a hitelezők közül választott, magister vezetése alatt esett meg. A venni szándékozók az összes birtokokra a követelés perczentjeiben pl. 25%, 50%) tették ajánlataikat a hitelezőknek. Ha a tulajdonos még ekkor sem lépett közbe fizető szándékkal vagy legalább biztosítékkal, akkor vagyonát a legtöbbet ajánló félnek adták oda (addicere) tulajdonul maga pedig infamiába esett. Cic. quinct. 6–9. 19 skk. Adósság hátralékát azonban utólagosan is ki kellett fizetni, ha később vagyonra tett szert. CS. JÓ.
