Epiphanius
Epiphanius, ’Επιϕανιος, kiváló vitázó keresztény theosophus, Cosntantia püspöke Cypruson a Kr. u. 2-ik és 3-ik század határán, született Eleutheropolisban Palaestinában. Fő műve a 3 könyvből álló παναριον (= panarium, kenyérkosár) χατα πασων των αιρεσεων, mely vagy nyolczvan eretnek-tan czáfolatát foglalja magában, a dogmatikai vitatkozások ismeretének főforrását képezi; belőle maga a szerző csinált egy kivonatot (αναχεϕαλαιωσις). E.-nak tulajdoníttatik a legjobb kéziratokban az úgynevezett Physiologusnak (’Επιϕανιου εχ των ’Αριστοτελους ϕυσιολογου περι ζωης) átdolgozása is, mely 49 fejezetben csodatörténeteket ad az állatvilágból, oly módon, hogy az állatok csodálatos tulajdonságai a keresztény tanra vannak vonatkoztatva. A könyv maga E.-nál korábbi időkből származik és E. ha csakugyan ő a szerzője, úgy dolgozta azt ki, hogy az alapul vett állati csodatörténeteket a keresztény hitre magyarázta. Aristoteleshez semmi köze sincs a munkának, kinek neve csak mint első rangú természetismerőé említtetik a czímben. A középkorban a legolvasottabb művek közé tartozott, miről a sokféle (latin, aethiopiai, syrus, német) fordítás is tanuskodik. – Irodalom: Kiadások: Dindorf, Epiphanii opera, Lipsiae 1859. Migne, Patr. Gr. t. 41–43. Lauchert, Geschichte des Physiologus, mit kritischer Ausgabe des griechischen Textes, Strassburg, 1889. Lipsius, Zur Quellenkunde des Epiphanios, Wien, 1865. P. V.
