Epistola
Epistola, epistula, επιστολη. A régi görögök és rómaiak leveleiket fatáblákra (πιναχες, δελτοι, tabellae, pugillares) írták, melyek e czélra viaszkkal voltak bevonva. E fatáblákat egy középen áthúzott zsinórral (λινον, linum) körültekerték s annak két végén lepecsételték (obsignare sigillo). Pecsételéshez a görögök legrégebben az ú. n. γη σημαντρις-t (Hdt. 2, 38) használták, mely rendkívül finom agyagföld volt; belőle pecsétlenyomatok Aegyptusból jutottak ránk. Később ők is, miként a rómaiak, úgyszólván kizárólag a viaszkot vették. A fatáblákat (l. Diptycha) azonban inkább csak szerelmes levelek írásához használták, hosszabb levelek számára, s melyek nagy útat voltak hivatva megtenni, a papyrust használták, s ezeknek volt tulajdonképen a nevök epistolae. Senec. Epistt. 55, 11. A papyruslevélből tekercset csináltak s rája írták a czímet s helységet. A leveleket nem postai úton kézbesítették, hanem magánemberek közvetítették, s csak hatóságoknak voltak e czélra állandó futáraik, a gazdagabbaknak ú. n. servi tabellarijuk. A görögök χαιρε-val kezdték s rendszerint ερρωσο-val végezték levelöket, a rómaiak ilyformán nyitották meg: M. Tullius Cicero T. Pomponio Attico salutem dicit (röviden: Cicero Attico S. D.), s vale-val szokták befejezni. V. R.
