Furca,
Furca, kecskeláb alakú (V) eszköz, melyet büntetésül rabszolga nyakába szoktak illeszteni s két kezét annak szétálló két végéhez kötözni. Azért hívták az olyan rabszolgát furcifernek, amely szót azután felhasználták csúfolódásra is. Plaut. Amph. 1, 1, 129 stb. Olyan rabszolgát is szoktak így gúzsba kötni, a kit meg akartak korbácsolni vagy fel akartak akasztani. A f. csak Constantinus idejében veszi föl az akasztók (patibulum) jelentését. L. Crux. CS. JÓ.
