Helicon,
Helicon, ’Ελιχων¸ Boeotia déli részén húzódó híres, sokat emlegetett hegység; több mint 1749 m. magas; szép szálerdő koszorúzta s forrásokban bővelkedett; egymást érték benne a kellemes ereszkedők és kies völgyek; árnyékos erdőségek húzódtak benne a füves, alkalmas legelőnek kinálkozó lankás helyek felett. Görögországnak ez a legkiesebb hegysége a legalkalmasabb volt arra, hogy a közhit a múzsák lakta és múzsáknak szentelt hely gyanánt tekintse minden mások felett. Ezért a valódi hivatással biró, ihletett költők, a kik a múzsákat méltóképen szolgálták, a H. lakosainak tekintették magukat. De továbbá ezt kitünő talaja Görögország összes hegységei felett még azzal is megkülönböztette, hogy nem termett rajta egyetlen ártalmas növény sem, hanem ellenkezőleg sok gyógyító erejü füvet növelt. Ezért egyszersmind az «orvos» Apollo kedvelt helyének is tartották. Itt buzgott elő a muzsák forrása, az Aganippe (Acra mellett) és a Hippocrene. Ezeken alul volt a múzsák ligete, a melyet a legjelesebb művészek alkotta szobrok ékesítettek. Paus. 9, 29–31. Neve m. Zagora. L. Bursian, Geogr. v. Griechenl. 1, 194 skk. ZS. B.
