Institor
Institor. A szó etymologiája a Digesta 14, 3, 3 szerint a következő: Institor appellatus est ex eo, quod negotio gerendo instet. Rendszerint valami kiskeresedő vagy szatócs értendő a szó alatt, sőt hova-tovább az i. szó a. m. járó-kelő és portékáit hangosan kináló kereskedő. Ov. a. m. 1, 421. Propert 4, 2, 8. Mint műszó (Dig. l. c.) üzleti alkalmazottat, még pontosabban üzletvezetőt jelent, a kinek az üzleti alkalmazás (lex praepositionis) körén belül kötött ügyletei az üzlet tulajdonosát kötelezik. Az üzlettulajdonos elleni kereset, melyre az institor jogűgylete adott okot, actio instioria. Ezt tárgyazza Diog. 14, 3 de institoria actione. V. ö. Vécsey, Institutiók 1901. 397. l. Megjegyzendő, hogy a későbbi korban a szónak átvitt jelentése is előfordul; így például institor eloquentiae olyan embert jelent, ki minduntalan fitogtatja s mintegy kinálja szókészletét. A német Formelkrämer hasonló észjárásról tanuskodik. PR. J.
