Justinus
Justinus, ’Ιουστινος. – 1. J. Martyr, ’Ι ο Μαρτυς, keresztény apologeta a samariai Flavia Neapolisból, a 2-ik században; philosophiát tanult, majd a keresztény hitre térve tanainak védőjévé lett, s mint ilyen martyr halállal mult ki. Művei közül említendő két védő irat, melyeket Antonius Pirushoz (απολογια πρωτη υπερ Χριστιανων) és a római senatushoz (απολογια υπερ Χριστιανων προς την’ Πωμαιων συγχλητον) intézett a keresztények érdekében. Munkáit kiadta Otto (Jena, 1876–1881). V. ö. Engelhardt, Das Christenthum J. des Märtyrers, Erlangen, 1878. Huth, Iustin martyr, Grenčve, 1894. P. V.
2. Justinus (teljes neve egy jó kéziratban M. Junianus Justinus), római történetíró, a ki valószínűleg az Antoninusok korában, mások szerint a 3. században Kr. u. élt. Kivonatot készített Trogus Pompejus (l. Pompeji, II, 20) óriási világtörténeti munkájából historiae Philippicae cz. alatt 44 könyvben. Tárgyalja az ókorban ismert összes országok és népek történetét, röviden s egyszerű, de vonzó előadásban. Becse azon alapszik, hogy ez a munka az ókori világtörténeti irodalom egyetlen épségben ránk maradt emléke. Orosius sokat vett át tőle s a középkor úgyszólván összes történeti ismeretét belőle merítette. Kritikai kiadásai: Jeep (1859; kisebb kiadás 1862), Rühl (1886). N. G.
