Lotophagi
Lotophagi, Λωτοϕαγοι, lótuszevők, mesés ókori nép, melynek nevét Homerus (Od. 9, 82. 23, 311) őrizte meg az utókor részére. Békés nép, mely az évnek felét álomba merülve tölti, s a melynek tápláléka a lotus feledést nyújt mindenkinek egyaránt. A magyarázók a L. lakását különféle helyeken keresték, hol a kis Syrtistől Keletre Leptis Neapolis tájékán, hol a nagy Syrtis mentén Boreum és Phycus között egészen Cyrenéig, hol viszont magánál a kis Syrtisnél, a melyet épen azért Lotophagitisnak is neveztek. Voltak olyanok is, a kik egy a kis Syrtis bejáratánál fekvő Meninx nevű kis szigetre gondoltak. Az ókorban még a siciliai Acragus és Camarina pályáztak arra, hogy a világ bennök lássa a L. hazáját. A vita ma is eldöntetlen, de annyi tény, hogy a L. országa Odysseus kalandos útjában az utolsó földrajzi pont, mely a komoly magyarázatot megtüri. V. ö. Völcker. Homer. Geographie, 110. Uckert, Bemerkungen über Homers Geographie, 28. Wilamovitz, Homerische Untersuchungen, 164. Nitzsch. Erklärende Anmerkungen zur Od. 3, 21 skk. L. Odysseus. L. M.
