Ναυαρχοι
Ναυαρχοι, a spartai hajóhad tengernagyjai. Spartában a királyokon és ephorusokon kívűl a legelőkelőbb állást a tengernagy foglalta el, kire a tengeri haderő főparancsnoksága bízatott, míg a szárazföldi hadsereg fölött e tisztet a királyok viselték. Nagy volt a ναυαρχος jogköre és hatalma, a mennyiben nemcsak a szárazföldi hadvezérek jogait gyakorolta, hanem még αρμοστης-eket is nevezhetett ki (l. ezt), szintúgy mint a királyok, a meghódolt vagy már szövetséges államok megrendszabályozására (Xen. Hell. 5, 1, 5), ezért Aristoteles csaknem második királyságnak (σχεδον ετερα βασιλεια, Pol. 2, 9) nevezi e méltóságot; de csak egy évre volt választva s e mellett ugyanazon egyén e tisztet a törvény szerint csak egyszer viselhette (Xen. Hell. 2, 1, 7: ου γαρ ναμος αυτοις δις τον αυτον ναυαρχειν), ha bár a törvénynek ezen korlátain a spartaiak nem egyszer túltették magokat. V. ö. Plut. Lys. 7. A megválasztott v. hivatala az őszi aequinoctium táján kezdődött. A legelső, előttünk ismerets v. Eurybiades volt (481), de bizonyára fennállott e hivatal már a régebbi korban is. A v. oldalán állottak, mint helyettesei, gyakran pedig mint ellenőrzői az επιστολεις (l. ’Επιστολευς), továbbá a tanácsadók bizonyos száma, az ú. n. συμβουλοι. Thuc. 3, 76. 8, 39. Athenaeben külön tengernagyi állás nem volt szervezve, hanem a hajóhad fölött is a στρατηγος-ok gyakorolták a főparancsnokságot, a kiket azonban e minőségükben a történetírók néha szintén e névvel illetnek. Plut. Them. 18. D. I.
