Pallas
Pallas, Παλλας, −αντος. – 1. Crius és Eurybia fia, Titan, Astraeus és Perses testvére; Styxszel nemzette Ζηλος és Νιχη, Κρατος és Βια nevű gyermekeit. Hes. theog. 375. 383. – 2. Megamedes fia, Selene atyja. Hom. hymn. in Merc. 100. – 3. Egy Gigas, a kit Pallas Athene legyőzött s bőrét paizsul használta. Apollod. 1, 6, 3. Claudianus szerint (Gig. 95) a Medusafőtől kővé változott. – 4. L. Euander. – 5. Pandion fia, Aegeus öcscse, Theseus agyonütötte. Apollod. 3, 15, 5. – 6. Eredetileg rabszolga, a kit Antonia, Germanicus és Claudius anyja, szabadon bocsátott, Claudius reá bizta a pénzügy intézését s a ravasz Pallas csakhamar nagy kegyben állott a császárnál. Stuet. Claud. 28. Tac. ann. 13, 14. Rávette a császárt, hogy Messalina megöletése után nőül vegye unokahugát, az ifjabb Agrippinát (Tac. ann. 12,1–3), és hogy saját fiának Britannicusnak mellőzésével Nerót fogadja fiává. A senatus is elárasztotta gazdagon kegyével és tisztelettel. Suet. Vit. 2. Tac. ann. 12, 53. Juv. 1, 108. Nero trónraléptével befolyásos állását elvesztette és sokáig visszavonulva élt, míg végre 62-ben Kr. u. úgy látszik Nero parancsára, a ki kincseire vágyott, megöletett. Tac. ann. 114, 65. SZ. J.
