Philoxenus
Philoxenus, Φιλοξενος. – 1. A cytherai, híres dithyrambusköltő, szül. 435-ben Kr. e., rabszolga, majd Melanippides dithyrambus költő tanítványa. Aristophanes gúnyolja későbbi vígjátékaiban, különösen a Plutusban. Meghalt 380-ban Ephesusban, miután bejárta Görögországot, Italiát, Siciliát és Kis Ázsiát s mindenhol előadta költeményeit. Egy ideig I. Dionysius zsarnoknál tartózkodott; mivel azonban nem dicsérte ennek rosz verseit, a kőbányákba küldték. 24 dithyrambusa közt legnagyobb hatást a Κυχλωφ érte el, melyben Dionysius izléstelenségét szellemesen gúnyolja. Töredékei Bergknél, poet. lyr. Graec. 3 p. 601, 4. kiad. – 2. Nagy Sándor alatt a Taurustól Nyugatra eső tartományok kincstárnoka (331-ben Kr. előtt), később Perdiccas alatt Cilicia satrapája. – 3. Alexandriai grammatikus a Kr. előtti 1. században, Romában élt; irásai az Ilias critikai írásjeleiről s Homerus-magyarázatai elvesztek. – 4. Eretriából való festő, Nicomachus tanítványa, 315 körül Kr. e. híres volt egy képe, mely Nagy Sándor csatáját ábrázolta Dariusszal, s mely eredetije lehetett egy pompejiből mozaikon talált Nagy Sándort ábrázoló csataképnek. Plin. 35, 110. S. K.
