Pygmaei
Pygmaei, Πυγμαιοι, ökölnyi emberek (körülbelül mint a magyar Hőköm Mátyás, vagy Babszem Jankó), törpe emberek mesés népe, a mely az ókor mythikus földrajza szerint a déli Oceanus partján lakott, és a mely ellen az őszkor Délnek vonuló darvak elkeseredett harczokat folytattak. Hom. Il. 3, 3 skk. Későbbiek a Nilus forrásai mellett keresték Aethopiában Africa belsejében, a miből aztán azt következtették, hogy a P. és darvak harcza nem egyéb mint a Nilus emelkedésének és esésének symbolikus kifejezése. Arist. hist. an. 8, 12. Liv. 6, 35. 7, 2. A földrajzírók egyre más és más helyeken keresték őket. Ctesias India csodálatos földjére helyezte, mások Északra Thule mesés vidékére, ismét mások Cariába. Liv. 4, 18. 5, 29. Juv. 13, 167. Apollodorus egészen tagadta létezésüket, Strabo azt mondotta (2), hogy vannak öt arasznyi és három arasznyi P.-k, és hogy az utóbbiak azok, a kik termésüket a darvak ellen védelmezik. Újabb utazók (Schweinfurth, Stanley stb.) azt hiszik, hogy a P.-k mondájában azoknak az aprótermetű belső afrikai törzseknek, különösen az akkáknak emléke maradt meg, a kik az egyenlítő tájékán laknak. A képzőművészet, mely hamar fölismerte az apró emberekben rejlő commikus motivumot, szivesen és elég gyakran foglalkozott velük. Az alsóitaliai vázákon minduntalan találkozunk ezekkel a törpékkel, a kik aránytalanul nagy fejjel, merészen hajlott vagy négermódra pisze orral, X-lábakkal és hatalmas nemző szervvel dühösen emelik lándzsáikat vagy sarlóikat a darvak ellen. A kisművészet termékei (ivó poharak, gemmák) egyes jeleneteket ragadnak ki a harczokból. Sőt egy pompejibeli falképen (Zahn, 2, 30) egy egész kis hőskölteménynyel találkozunk, a mely nyilván az Ilias hatása alatt és parodiájaképen keletkezett. Más képek ismét Heracleshez vezetnek vissza, a kinek óriás termete az illető csoportokban csak fokozza az apró Pygmaeusokban rejlő comikus elemet. L. M.
