Symmachus
Symmachus, Q. Aurelius, Nagy Theodosius alatt 384. Kr. u. praefectus urbi, 391. consul volt, mint szónok és államférfiú hírnévben és tekintélyben hasonló nevű atyját és fiát felülmulta. Bár a kereszténység diadalának közepette is törhetetlenül ragaszkodott a régi pogánysághoz, ellenfelei mégsem tagadhatták meg tőle tiszteletöket. Reánk maradak 10 könyvre terjedő epistolái (a tizedik könyv a császárokkal folytatott levelezése), melyekben az ifjabb Pliniust utánozta. Macr. sat. 5, 1. Ifjabb korából való 3 ránk maradt dicsőítő beszéde (panegyricus), melyek I. Valentinianushoz és ennek fiához Gratianushoz vannak intézve. Nagyobb töredékeket ismerünk a senatusban tartott 6 beszédéből. Kiadások: Lectius (1587), Scioppius (1608), Pareus (1617), Seeck (1883), Kroll (Lipsiae, 1893), Morin, Étude sur la vie et les écrits de S. Paris, 1847. Kroll, de S. studiis graecis et latinis, Vratislaviae, 1891. N. G.
