Vectigalia
Vectigalia (veh-ereből) eredetileg szoros értelemben véve az ager publicus után természetben, a termény tizedében, járó adók; általában azonban minden talajhasználat után járó adó, ellentétben a magántulajdon után fizetett adóval és a fejadóval (tributum). Később azonban a provinciai kormányzatban és a magán használatban jelent minden akár egyenes, akár nem egyenes adót, a miből az állam jövedelmet húzott, s e szerint fordított viszonyban akár az állam akár pedig egyesek bevételeit is. Cic. off. 2, 25, 88. A vectigalia tehát: I) állami fekvőségből folyó jövedelmek, u. m.: 1) az ager publicius bérletéből. Ide tartozott a tized (decuma) is, a melyet a meghódított, de a volt tulajdonosok művelése alá visszaadott földektől terményben (frumentum decumanum) fizettek az ú. n. civitates decumanae lakói mint használók és művelők (aratores) az adóbérlőknek (decumani, t. i. publicani). 2) A loca publica (templomok, bódék, fürdők) haszonbérletéből, ill. használatából. Ide tartozott a solarium (l. o.) is. 3) Az állami legelők (pascua) használatáért fizetett legelőpénz (scriptura). 4) Az állami erdőkben való szurokolvasztás után (v. picariarum) 5) Folyók s tavak halászati bérletéből. 6) Ércz és sóbányák (metalla és salinae) után. II) Egyenetlen jövedelmek, ú. m.: 1) kikötői és határvámok (portoria), hid- és útadók, magánházaknak a fő vízvezető és ürítő csatornával való összekötéséért fizettetett adók (v. formae v. ex aquaeductibus és v. cloacae). 2) Vicesima manumissionum, vagyis, a felszabadított rabszolga értékének 5%-os adója, aranyban (azért: aurum vicesimarium) Kr. e. 357-től (l. Lex Manlia). 3)Vicesima hereditatium et legatorum Augustustól talán Constantinusig. Cod. Just. 6, 33, 3. 4) Centesima rerum venalium, eladott dolgok 1%-os (Tiberius alatt egyideig 1/2%-os) adója a császárkorban. 5) Kereseti adó (capitatio) üzlet- és mesteremberektől. Azonkívül v. foricularii et ansarii, urinae, a bérlőknek kiadott bódék s nyilvános árnyékszékek használata után, stb. L. Államháztartás. CS. JÓ.
