A VÉKONYCSŐRŰ PÓLING. Numenius tenuirostris VIEILL. 1817.
A VÉKONYCSŐRŰ PÓLING.
Numenius tenuirostris VIEILL. 1817.
Numenius tenuirostris VIEILL. 1817.
[Numenius syngenicos MÜHL].
Jegyei: galambnagyságú, mint a következő faj; szinezetre előbbihez hasonló s fejteteje minden rajzolat nélkül szűkölködve, aprón foltos; csőre rövid, sarlós, körülbelül olyan, mint a következőé, de sokkal vékonyabb, finomabb, főleg hegye; begye és melle oldalain szív vagy dült négyszöges alaku foltok; a szárny alsó fedői fehérek; a fark fehér és sötétszürkésbarnán élesen csikozott; a hát alsó része és farcsíkja tiszta fehér; a csőrre nyúló tollazat az alsó káván épp annyira terjed előre, mint a felsőn.
Mértéke: H. 38–44; Sz. 25–25; F. 9–11; L. 6,7–7,2; Cs. 9,2 cm.
A pólingok közt – ellentétben a másik kettővel – ez déli faj s a Földközi- és Fekete-tengerrel határos tartományokban fordul elő, úgy Észak-Afrikában is. Nálunk ritkaság számba megy, de azt hiszem gyakoribb, mint gondoljuk, s azért nincs gyűjteményeinkben jobban képviselve, mert rendesen az elejtetteket nem ismerik meg fajszerint, lévén közismeretben csak nagy és kis póling. Mióta a figyelem jobban feléje fordult, többször is került, mint az előtt. 1890 márczius 20-án a Fehértónál ZSÓTÉR L. lőtt két darabot, melyek egyike a Nemzeti Múzeumnak jutott; ugyanott ő 1893 márczius 27-én ismét puskavégre kerített egy példányt. 1893 márczius 28-án Szegednél lövetett 1 db. 
, melyet egy bécsi vadkereskedőtől H. GLÜCK vásárolt meg. Gyomrában egyébb rovarok mellett főleg Licinus silphoides volt sok. Ugyanaz évben április 10–15-ike közt Tisza-Abád-Szalókon KOSZTKA L. a Tisza árvizes helyein 30–60 darabból álló csapatokban találta s négy darabot lőtt is, melyek közül két darab kitömetett. Szerinte hangja trillázóbb, repülése sebesebb, mint a nagy fajé s a pajzsos czankóéra emlékeztétő; a másik póling fajok közé nem keveredik, vetésre sem igen jár, hanem a vizek körül és a porondokon tanyázik. 1893 őszén, október 28-án, Kun-Félegyházán is lövetett egy példány, mely HERMAN OTTÓ-hoz került.
, melyet egy bécsi vadkereskedőtől H. GLÜCK vásárolt meg. Gyomrában egyébb rovarok mellett főleg Licinus silphoides volt sok. Ugyanaz évben április 10–15-ike közt Tisza-Abád-Szalókon KOSZTKA L. a Tisza árvizes helyein 30–60 darabból álló csapatokban találta s négy darabot lőtt is, melyek közül két darab kitömetett. Szerinte hangja trillázóbb, repülése sebesebb, mint a nagy fajé s a pajzsos czankóéra emlékeztétő; a másik póling fajok közé nem keveredik, vetésre sem igen jár, hanem a vizek körül és a porondokon tanyázik. 1893 őszén, október 28-án, Kun-Félegyházán is lövetett egy példány, mely HERMAN OTTÓ-hoz került.
BUDA ÁDÁM gyűjteményében Reán szintén van egy, Totesden (Hunyadmegye) 1863 augustus 28-án ejtett 
példány. A nemzeti múzeumi példányok egyikét () 1845 szeptember 20-án lőtték Pestmegyében. A zágrábi muzeumban két horvátországi példányt találtam.
példány. A nemzeti múzeumi példányok egyikét () 1845 szeptember 20-án lőtték Pestmegyében. A zágrábi muzeumban két horvátországi példányt találtam.
