XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. PARIDAE.
XLVI. CSALÁD.
CZINEGEFÉLÉK.
PARIDAE.
CZINEGEFÉLÉK.
PARIDAE.
Termetök inkább zömök; a typikus fajok koponyája gömbölyded; a legtöbbnek csőre rövidebb a fejnél, erős, kemény, éles kávájú; az orrlyukak kicsinyek, kerekdedek, a csőr tövén vannak és serteszerű tollacskákkal födöttek; a nyelv végén serteszerű szálacskák nyulnak ki; a csüd aránylag erős, szintúgy az ujjak és karmok, különösen a hátulsó; a szárny inkább kicsiny, kerek, tompa, az első evező elcsenevészedett, többnyire a 4–5, ritkán a 3–4-ik evező a leghosszabb; a fark többnyire középhosszú, némelyiknél rövid vagy tulságos hosszú; tollazatuk lágy, foszlottas; szinezetök többnyire élénk s élesen határolt rajzolatu; inkább kisebbek, mint a veréb, sőt igen kicsinyek; rendszerint odvakban, lyukakban költenek, a szabadon fészkelők művésziesen készítik fészköket; legtöbben nagyszámú tojást raknak; mindannyian fürge, igen eleven, ügyes társaságszerető madarak s nem igazi költözködők, hanem kóborlók; a nálunk élő fajok közül egy mocsarakban, nádban, egy másik vizenyős ligetekben, vizek mellett, a többi erdőben, kertekben, gyümölcsösökben tartózkodik; nem különös énekesek, mert inkább csicsergő, cserregő, czinczogó hangúak; erdeink, gyümölcsöseink leghasznosabb szárnyasai ők.
