AZ ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA. Acrocephalus palustris (BECHST.) 1802.
AZ ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA.
Acrocephalus palustris (BECHST.) 1802.
Acrocephalus palustris (BECHST.) 1802.
[Sylvia palustris BECHST. – Calamoherpe palustris BOIE. – Salicaria palustris KEYS. & BLAS. – Calamodyta palustris MEV.]
XXXIV-ik tábla
FOLTOS SITKE ACROCEPHALUS SCHOENOBAENUS (L)
NÁDIRIGÓ ACROCEPHALUS RUNDINACEUS (L)
ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA ACROCEPHALUS PALUSTRIS (BECHST)
FOLTOS SITKE ACROCEPHALUS SCHOENOBAENUS (L)
NÁDIRIGÓ ACROCEPHALUS RUNDINACEUS (L)
ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA ACROCEPHALUS PALUSTRIS (BECHST)
Jegyei: akkora mint az előbbi, melyhez igen hasonlít szinezetre is; éneke, tartózkodási helyei azonban mások. Általában mégis a typikus példányok a nádi poszátától következőkben térnek el: felső testök szürkés olajbarna, némi zöldes árnyalatú s nem oly rozsdaszínű, mint amazoké; a farcsikja sem oly rozsdásba hajló; szárnya hosszabb, csőre rövidebb; lábai gyengébbek, sárgás hússzinűek, sokkal világosabbak, mint előbbié; karmai rövidebbek, gyengébbek, kivált a hátulsó; szeme szürkésbarna s nem oly barna, mint amazé; alsó teste agyagsárgás árnyalatú.
Mértéke: H. 12,8–13,9; Sz. 6,9–9,3; F. 5–5,5; L. 2,2–2,3; Cs. 1,2–1,28 cm.
Feltünő e madárnak alkalmazkodási képessége. Rendes tartózkodási helyei ugyanis a tavak, vizek szélei, vízárkok, suhások, mocsaras füzesek, ligetek, berkek, hol mindenféle vízinövény, náddal, kákával, csuhival vegyest nő s egyes bokrokat átsűrűsít, nemkülönben mocsarakkal határos bükköny- és gabnatáblák; a tiszta czimeres nádasokban, tavak közepén, messze a partoktól, nem tanyázik; ott a cserregő nádi poszáta helyettesíti. Néha azonban vizektől pár száz lépésnyire, kertekben, élő sövényekben, különösen sűrű orgonabokor csoportokban, melyekből egyes nagyobb fák nőnek ki, olyféle viszonyok közt telepszik meg, mint a geze (Hypolais) s a mocsári madárból kerti madárrá változik. Ezek a példányok felül olajzöldes barnásszürkék, alul halavány agyagsárgásak, kiváló szép énekűek s ahhoz a fajtához tartoznak, melyet Acrocephalus palustris horticolus NAUM. 1860 néven különböztetünk meg.*
Idevágólag lásd czikkemet: Aquila 1894. 193. l.; továbbá PRAZÁK dr. czikkét: Aquila 1896. 187. lapon.
Földrajzi elterjedése majd csaknem azonos az előbbiével, avval a különbséggel, hogy Angliában sokkal ritkább; nyugati Francziaországban és Spanyolországban pedig úgy látszik elő sem fordul. Hozzánk az országos középnap szerint: május 2-án érkezik meg, tehát jóval későbben, mint előbbi faj s a neki megfelelő tájakat nagy számban népesíti. Valamint tartózkodási helye a cserregő nádi poszátáétól elütő, úgy viselkedése és éneke is más. Többnyire a gazos, buja növényzetben fűzfasűrűségekben bujkál, éneklés közben ritkábban ül nádszálakra, hanem elrejtőzködve a növény össze-visszáságban, lombok közt hallatja gyönyörű dalolgatását, mely változatosságra, dallamosságra egyike a legszebb madárénekeknek. A nádi poszáták cserregő érdes hangjait alig találjuk meg benne, annál inkább azonban más madárénekekből eltanult s művésziesen utánzott strófákat, melyeket ügyes átmenetekkel olvaszt össze egy egésszé. Hol a fecske csicsergését, a czinege csincseréjét, a kékbegy dallamos hangjait, a barázdabillegető hivogatóját stb. halljuk ki dalából, mely így a geze (Hypolais) művészkedésével vetekedik. Fészkét nem a víztükör fölé, hanem tömötten burjánzó káka, nád, fűzfahajtások, csalánok, bükköny, lábon álló gabna és más növények közé a szárazon, legföljebb pocsolyásban rakja. A fészek külső burka rendesen erősen oda van szőve a növényszálakhoz. Néha alacsony bokrokban, a kertekben költő fajta fácskákon is, épít. Többnyire alacsonyan, csak utóbbi esetben találhatjuk magasabban, 2–3 méternyire a föld színétől. Építési módjára csak oly mesterséges, mint a nádiposzáta-fészkeké általában, de mégsem oly takaros, finom, síma, mint az előző fajé. Tojásai az utóbbiéihez hasonlítanak, noha valamivel világosabb alapszínűek s inkább szürkésen foltosak.
Tojásmérték: H. 17,9–20; Sz. 13–14,3 mm.
Augusztusban és szeptember első felében Afrikába költözködik. Ez idő tájt repczeföldeken, sűrű kukoriczákban, bükkönyökben, kenderben, kölesben, luczernában gyakran láthatjuk, a mint foglyászva, fürjészve vizslánk előtt kivágódik a sűrűből, a tábla szélén alacsonyan előre repül, hogy csakhamar ismét bele szálljon abba.
Tápláléka és gazdasági jelentősége körülbelül ugyanaz, mint előbbié, minthogy azonban a vetésben, kertekben is tartózkodik s ott a káros rovarokat, hernyókat, bábokat pusztítja, éneke pedig elsőrangú, figyelmünket és pártfogásunkat még inkább megérdemli.
