A forradalom után írt művei
A forradalom után írt művei
A forradalom után teljesen visszavonúlt a közélettől, s mint az egész nemzet, ő is a múlt emlékei között keresett vigasztalást. Majd visszatért első szerelméhez, a szépirodalomhoz; Összes munkáinak 1844-ben kiadott nyolc kötetét megtoldotta kettővel (Buzavirágok és kalászok) s egymásután bocsátotta közzé újabb regényeit (Jávor orvos és szolgája Bakator Ambrus s A Szutyogfalviak mindegyik két kötetben), elbeszéléseit (Hulló virágok), színműveit (A mátrai vaádszat, vígjáték 3 felvonásban, Az időjós és Régi szerelem nem avúl el című egy-egy felvonásos vígjáték), neveléstani (A Halmay-család, Oskolai és házi növendékélet) és társadalmi (Elszegényedések és számos hírlapi cikk) munkáit; s mig amazokat a magyar élet igaz festése miatt a változott irodalmi ízlés mellett is kedvezően fogadta a közönség, emezekben mély gondolkozását, tapasztalatai gazdagságát is szelleme frissességét bámúlta minden olvasója. Valóban ritka jelenség egy hetvennyolc éves aggastyánnál! Méltán mondották róla, hogy ifjú korában az érett férfiú eszével, öregségében az ifjú hevével dolgozott. Úgyszólván halálos ágyán esett ki a toll kezéből. 1864. július 24-én jelent meg utolsó munkája (A szulióták című elbeszélés) Arany Koszorújában, s két nap múlva megszűnt élni.
Fáy András mellszobra Izsótól.
Kisfaludy és Fáy szépirodalmi munkássága sokáig példaadó hatással volt, s az ifjabb írói nemzedéknek alig lehetett nagyobb becsvágya, mint az ő koszorújokat elnyerni. Legtöbb sikert arattak e téren Gaal József és Kovács Pál, de e körbe tartoznak még Csató Pál és Jakab István is.
