Shakespere-fordítások
Shakespere-fordítások
Ettől kezdve tíz s több évig pihent Vörösmarty drámaírói tolla, mig utolsó drámai művét, többször félretéve s meg-meg belefogva, a Csilley és a Hunyadiakat megalkotta. Időközben Shakspere-fordításokkal is foglalkozott. Belekezdett Romei és Julia fordításába, de egy jelenettel abba hagyta; befejezte ellenben Julius Caesart és pedig úgy, hogy mai teljes Shakspere-ünknek, Arany és Petőfi fordításai mellett, egyik legjelesb darabja. Később e két költővel szövetkezett a nagy britt összes drámai fordítására, a mi azonban mind a három részéről egy-egy darabbal abban maradt. Vörösmarty Lear királyt fordította, de csak később, élete hanyatló korában, fejezhette be. E fordítás, bár sok helyen magán viseli még a költő erejének – mint az oroszlánkörmöknek – nyomait, de koránt sem sikerűlt úgy, mint az előbbi. Utolsó drámája, a Cilley és Hunyadiak, a többinél is kevesebb drámai élettel biró, csupán történeti rajz s a költőnek ismét csak kései hanyatlására vall. Legszebb lapja az a bordal, mely még a dráma elkészűlte előtt lírai költeményei közé kerűlt, azoknak egyik legszebbike, a Keserű pohár, melyet később Erkel, Bánkbán operájába beszőve, a dalhoz méltón zenésített.
