Vallásos költészet
Vallásos költészet
A régóta parlagon heverő vallásos költészetnek is akadt ez időben két hivatott ápolója. Székács József az egyik (szül. 1809. Orosházán, † 1876.), budapesti ág. evang. lelkész és superintendens, kiváló egyházi szónok, verses imák és egyházi énekek költője, elmés szatiraíró (Új biblia, Hogy lehet könnyen meggazdagodni?), Horácz ódáinak, görög klasszikusoknak, szerb népdalok- és hősmondáknak ügyes fordítója. A másik Tárkányi Béla (szül. 1821. Miskolcon, † 1886.), egri kanonok, ki 1840-ben tűnt fel, mikor Honáldozat című balladájával a Kisfaludy-társaság pályázatán dicséretet nyert. Coriolán című balladáját ma is széltében szavalják. Számos imádságos és énekeskönyvet írt, lefordította Klopstock Messiásának első felét (1872.) és átdolgozta a Káldi-féle bibliafordítást.
Hosszabb-rövidebb ideig az Athenaeum költői gárdájához tartoztak s részben e lap hasábjain tűntek fel báró Eötvös József, Garay János, Erdélyi János, Tompa és Petőfi is, kikről más helyütt lesz szó.
