A menekülés
A menekülés
Kossuth és menekűlt társai Viddinben léptek török területre s egy ideig ott maradtak, várva sorsuk eldőltét. A portánál kerestek oltalmat s a szultán azt megadta nekik. S midőn Ausztria, majd Oroszország is együttesen követelték kiadásukat, háborúval fenyegetődzve, s a szultán tanácsosai sem láttak más menekvést, mint ha a menekűltek az izlamra térnek, a derék Abdul Medsid, a padisa, a Divánban felállt s kezeit égnek emelve, mondá: Allah hatalmas! Bizom oltalmában. Azt a gyalázatot nem hozom nevemre, hogy kiszolgáltassam ellenségeik boszújának a szerencsétleneket, kik nálam oltalmat kerestek. Akarom, hogy meg is találják. Jőjjön, a minek jönnie kell. Én őket nem adom ki. Így akarom, így legyen. Gondoskodjatok a védelemről.«* S a két fenyegető hatalom elhallgatott.
Kossuth: Irataim. I. k. VII. I.
