Kossuth utolsó napjai
Kossuth utolsó napjai
Azonban a kilencven év az ő csodálatos testi erejét is kimeríté. 1894 elején megbetegedett s betegségéről aggasztó hírek érkeztek haza; a nemzet feszűlt figyelme aggódva leste állapotát. Márciusban a betegség mind súlyosabbá válik; a sorsa iránti érdeklődés itthon minden más érdeket háttérbe szorít; a beteg ágyát legjobb barátai állják körül. Napokon át az egész magyar nemzet s az egész mívelt világ figyelme Turira van függesztve. Végre jött a hír, hogy március 20-án, éjjel, 11 óra körül, Kossuth megszűnt élni. A főváros elkérte a holttestet, hogy ő temettethesse el, a haza földjében. Tehát mégis haza jött! Temetése a nemzeti gyásznak, kegyeletnek, kibeszélhetetlen szeretetnek olyan megnyilatkozása volt, a minőhöz foghatót évezredekben egyszer lát a világ: a maga egyszerűségében csodás, fönséges, könyfacsaró, a minőre ma csak a mi keleti fajunk képes, és ez neki becsületére válik. Most ott nyugszik, jobbjaink pihenő helyén, a kerepesi temetőben, két küzdőtársa, Batthyány és Deák között, nekünk mindeneknél drágábbá tevén azt a helyet.
Kosuth Lajos öregkori arcképe.
