Egyeztető irány
Egyeztető irány
De vannak íróink, ebben az időben, kik költészetünk e hármas hajtásától teljesen megnyugtató és végleges virágzást nem várnak. Elismerik ugyan ők is, hogy költőink ugyanazon célra, bár külön-külön eszközzel fáradoznak: de a megoszlást aggodalommal nézik, mert szerintök alig lehet megítélni, hogy »melyik alkalmatos mívelés, melyik akadályozás«. Ez állásfoglalásuk annál emlékezetesebb, mert ösztönül és okul szolgál felfogásuk megokolására, s ezzel a megújhodó irodalomban az eszthetikai fejtegetések és értekezések megindítására.
Földi János, ki inkább költői természet, mint költői tehetség, a szépnek eleven érzetével, az ízlésnek fejledező ismeretével már megkisérti, hogy az elágazó irányokat elméletileg is taglalja. A mértékelést melegen magasztalja, mert nyelvünk természetével egyezik s az újság ingerével hat; épen az újság érdeménél fogva méltatja parnasszusi koszorúra azokat is, kik a végezetes versben, melyet az eredeti magyar verselésnek ismer, a két sorúakat elkezdették. Leginkább mégis a rímelő mértékes versekért lelkesedik, s lelkesedésben még a rímes leoninusokat s rímes görög-deák lírai schemákat is megengedi; annál melegebben foglal állást a nyugot-európai alakok, különösen a rímes jambusok és trocheusok mellett. Elmélete az eklekticismus, a nemesebb ízlésre és zengzetesebb verselésre való törekvéssel: a franciás iskolától elfogadja a rímet, a deákostól a mértéket, a népiestől az énekelhetőséget. S a miket hirdet, dalaiban, eredeti és fordított kisérleteiben gyakorlatilag nem egyszer meglepő csínnal alkalmazza. Földi és társai, Fazekas Mihály, Kovács József, az ifjabb, s még néhány író, ezeket a közvetítő elveket követik. Középpontjuk Debrecen, ez idő szerint a vidékiesség és felekezetiség kifejezője, s egy külön Magyar Grammatika készítője, de az igazi magyarosság és népiesség képviselője. Földin és társain e jellemző vonások megismerszenek: körüket azért debreceni körnek nevezzük. Költészetük tisztúltabb ízléssel, mértékes alakban dolgozza fel a népies tárgyakat és alakokat, mint Fazekas, a maga Ludas Matyijában; s teli körmön-font magyaros mondással. Dicséretök és dicsőségük, hogy nyomukon indúlt és halad a magasba Csokonai.
