Naláczy József
Naláczy József
NALÁCZY JÓZSEF báró tehetsége szerényebb, sikere kisebb: de jóra igyekvő szándéka és lelkes hazafisága tiszteletreméltó. Huszonegy éves korában, 1766-ban jut a testőrséghez, hol Báróczy barátsága buzdítja az irodalom mívelésére. Nem hiába Erdély szülötte s Nagy-Enyed növendéke ő is: sok a fogékonyság benne a magyar Marmontel nyelvi szépségének megértésére. Eleinte verseket irogat, s aztán fordításba fog: a Young Éjtszakáinak átültetésébe. De közben kezébe akadnak D’ Armaud páros történetei, e siránkozó elbeszélések és tragédiák, melyek a kolostori élet rideg magányosságát és bús menedékét eszményítik, – s kettőt lefordít belőlök még a Young befejezése előtt. Inkább a maga gyönyörűsége, mint a közönség mulattatása lebeg előtte s e munkái csak jóval később jelennek meg: Euphémia vagy a vallás győzelme 1783-ban, A szerencsétlen szerelmesek vagy Gróf Gomens 1793-ban és végre Young Éjjelei avagy siralmi 1801-ben. Nyelve egyenetlen, de a hol a Báróczy tanúlmánya vezeti, nem egyszer csinos és kifejező, kivált az érzelmes helyeken lendületes. A katonáskodástól megválva, a polgári pályán gyorsan emelkedik: 1788-ban a kolozsvári kerületi tábla alelnöke s a főkormányszék tagja, 1792-ben zarándi főispán és a Bethlen-főiskola főfelügyelője. Nagy magyar és erős protestáns, ki három dologért hálálkodik naponként az istennek: hogy magyarnak teremtette és nem németnek, kálvinistának és nem pápistának, férfiúnak és nem asszonynak. Négy esztendő múlva, 1796-ban nyugalomba vonúl, de a haza ügye ekkor is szívén fekszik: az Erdélyi Muzeum tanácsába, melyet Döbrentei 1814-ben alapított, élénk érdeklődéssel eljárogat; megírja Teleki József gróf kormányszéki tanácsos életét, Kabós János emlékezetét s lefordítja Saptál könyvét a szőllőmívelésről és az egész angol Spectatort. 1818-ban húnyt el.
