Csokonai színművei
Csokonai színművei
Leggyöngébb alkotásai Csokonainak a színművek. A fordításokat s az ez időben szokásos adaptációkat mellőzve, melyek Terentiustól Moličren át Goldoniig elkalandoztak, hogy Metastasióról, főkedvencéről ne is szóljunk: tulajdonkép csak kollégiumi darabokat ír, minden kiválóbb eszthetikai érték és színi érzék híján, de melyek mégis figyelemreméltó jelenségei a színköltészet fejlődésének hazánkba. A méla Tempefői, vagy: az is bolond, a ki poétává lesz Magyarországon, epés, durván mázolt karikaturája az irodalom állapotának, telve dagályos kifakadásokkal. Alakjaiban semmi élet, merő torzítások; azonban már a társadalmi osztályok tipusait akarják feltűntetni s Kisfaludy Károlynak úttörői. Gerson du Malheurereux hősében, egy mizantróp ifjúban saját kedélye meghasonlottságát rajzolta Csokonai, Kotzebuetól kölcsönzött motivumokkal; de tulajdonkép a humoros genrealakok teszik e darabot érdekessé: a szájaskodó invalidus, a deákos iskolamester, az intrikus zsidó, s főleg a kályhafűtő cigány, – megannyi elődje a Pártütők világának. Karnyóné, a Lumpáciussal s a Garabonciás diákkal majdan divatba jövő német tündéries bohózatokat előlegezi, egészen magyar alakokkal, melyek közül egy hülye gyermek, két hozományleső divatmajom, egy politizáló tót boltoslegény, s mindenekfelett egy szobalány válik ki, – némi nagyzással szólva: az első magyar soubrette, kinek elhangzik ajkáról a színpadon a magyar népdal…
Így gyökerezik Csokonai, ki a költészet minden faját műveli, a múlt században egyfelől, s így képez másfelől átmenetet egy új romantikus, sőt népies-nemzeti költészethez.
