Szótárirodalom
Szótárirodalom
Gyarmathi Nyelvmestere tulajdonkép pályamunkául készűlt az első hazai tudományos pályázatra. Akkoriban, az »újjászületett« irodalom s a kezdődő nyelvújítás mozgalmas korszakában, sokan hangoztatták azt a nézetet, hogy az irodalmi nyelv fejlesztésére és szabályozására egy nagy magyar szótár s egy kimerítő, irányadó nyelvtan volna szükséges. Buzgón óhajtották a magyar akadémia fölállítását, mert azt is ilyen nyelvi törvényszéknek képzelték, attól is első sorban ezen sürgős szükségletek kielégítését várták. A szótárirodalom csakugyan nagy lendületet vett. Baróti Szabó Dávid Kisded szótára (1784., 1792.), Sándor Isván Toldaléka a magyar-diák szókönyvhöz (1808.), Márton József többnyelvű Lexikonjai (1799–1818), Simai Kristóf Vég-tagokra szedett szótára (vagyis rímszótára), Gyarmati Szótára (melyben idegen szavainkat állította össze, toldalékában pedig székely szókat 1806.), mind nagyon gyarapították a nyelvkincs ismeretét, valamint az ekkor keletkezett különféle szólás- és közmondásgyűjtemények is. De keletkezőben volt néhány nagy tudományos, kritikai szótár is e korban. A nagytudományú Kalmár György, – ki sok munkáját külföldön adta ki, s Prodromusában a héberrel s törökkel rokonította nyelvünket, – 1781-ben előfizetést hirdet egy nagy szófejtő szótárára. Ennek terjedelméről fogalmat adhat az a körülmény, hogy terve szerint maga az A betű egy negyven ívnyi kötetet betöltött volna. A terv azonban nem valósúlt meg, valamint Simai Kristófé sem, kinek nagy szótára jó részben el is készűlt, de kéziratban maradt. Ugyanakkor mások is többen hozzáfogtak ilyen nagyobb szabású szótárakhoz.* Kresznerics Ferenc is ebben az időben készítette már a tervet s gyűjtögette az anyagot kitünő kritikai szótárához; magát a kidolgozást 1808-ban kezdette meg, de csak 1831-ben adhatta ki.
Balog Sándor és Fábchich József győri professzorok, továbbá Rát Mátyás a Hírmondó szerkesztője, és Verseghy Ferenc.
Görög Demeter.
