Kazinczy mint megyei aljegyző
Kazinczy mint megyei aljegyző
Kazinczy első nagyobb művét, melylyel az irodalom mezejére lépendő volt, a Gessner idilljeinek fordítását, éppen ezen időben, 1783-ban készítgeté. Pestet ez évben elhagyta s anyjához költözött Alsó-Regmecre. Terve volt egy nagyobb külföldi útat tenni Német-, Francia- és Olaszországba; anyja és nagybátyjai (András és Péter) azonban hallani sem akartak e tervről s folyvást ösztönözték, hogy megyei szolgálatba lépjen. Kazinczy kénytelen-kelletlen hajlandónak mutatkozott e kívánságot teljesíteni, s még azon évben szerencsét próbált Orczy Lőrinc abaújmegyei főispánnál, ki meg is ígérte, hogy a következő évben kinevezi »kis barátját« tiszteletbeli aljegyzőnek, a mi 1784 október 13-dikán meg is történt. Mivel azonban ez év augusztusának vége óta már a zemplénmegyei aljegyzői székben ült, s alapos reménye volt, hogy a főispán őt fogja oda végleg kinevezni, nem foglalta el abaújmegyei hivatalát. De Szirmay Antal főjegyző cselszövénye mint Zemplénben is csak tiszteletbeli aljegyző lehetett, s félvén a főjegyző fondorlataitól, néhány hónap mulva – mint írja – »magát Zemplénből egészen elvonta«. Ettől fogva körülbelül másfél évig mint abaúji tiszteletbeli aljegyző működött, nagy hasznát vevén a német nyelvbeli jártasságának, mivel József császár rendelete értelmében a hivatalos fölterjesztéseket németül kellett fogalmazni, Abaújban pedig sem az alispán, sem a főjegyző nem tudtak németül, s így a munka jórészt az ő vállaira nehezedett.
